Átok

..-Átok? Miféle átok? -kérdezte Eléna meglepetten
-Volt egy Angyal, akit fogságban tartottak itt lent a Démonok. Ő itt fogant meg, de a születésével rászállt egy átok, amely abban mutatkozott meg, hogy a fehér tollai között voltak feketék. Én véletlenül hozzáértem egy feketéhez, és ezután Démonná váltam. Gondolom, a Démonok pedig Angyallá változnának, egészen addig, amíg nem találnának a lelküknek megnyugvást. -mesélte Arcan
-Ez érdekes történet. Hogy hívják? -kérdezte a Succubus
-Ha jól tudom, a neve Karen. Nekem nem mondta, de mintha már hallottam volna. Egyébként, te miért nem vagy gonosz? -kérdezte Arcan
-Honnan veszed, hogy nem vagyok gonosz? -kérdezett vissza Eléna
-Érzem rajtad, hogy nem vagy gonosz. És ez abból is érződik, ahogyan viselkedsz.
-A Succubusok ősidők óta szajhák itt lent. A Démonokat talán éppen annyira gyűlöljük, mint ahogyan ti teszitek.
-És miért kell ezt csinálnotok? Miért nem szabadítjátok fel magatokat?
-Mégis hova mennénk? Az Égben megölnétek minket, a Földön szintén halálra volnánk ítélve, itt a szolgálatainkért cserébe kaptunk életet.
-Milyen élet az ilyen? Élet ez egyáltalán? -kérdezte szinte költőien Arcan
Eléna elmosolyodott, és megfogta Arcan kezét.
-Élet ez, csak nekünk ilyen jutott. Most aludj kérlek. -mondta a Succubus
..Inferno és Telfeihas..
A napfelkeltével a Démon is a Seraph bejutottak az épületben és a kínzókamrákban találtak menedéket. Legalább egy hely, ahol nem keresnének behatolókat, gondolta Telfeihas, egészen addig, amíg körbe nem nézett. A falakon fehér, levágott Angyalszárnyak, belső szervek az eszközökön, és olyan irtózatos szag, amit talán még soha nem érzett.
-Ne nézz ekkora undorral, legalább egy védett helyen vagyunk az éjszakáig. -mondta Inferno, és visszafordult az ablak felé
-Te lehet hogy hozzá vagy ehhez szokva, de én csak a saját világomat kedvelem. -mondta Telfeihas, és gondolataiban az a kérdés fogalmazódott meg, hogy a Casmaron és a másik fogvatartottja talán még rosszabb körülmények között él, és mégsem undorodik tőlük.
..Demetrius..
A Démon dühösen haladt a fák között, minden méterrel közelebb jutva, és minden méterrel egyre dühösebben közeledve a Pokol felé. Nem érdekelte hogy mit talál odalent, nem érdekelte hogy mi fog ott történni. Meg akarta ölni Lucifert, és el akarta vinni Elénát, teljes mindegy hogy hova, csak messzire ettől az élettől. Most érezte magán hogy igazán képes érezni, és igazán képes gondolkodni.

 

Oldal: 102. Átok
Történet Angyalokról, Démonokról, Szerelemről, Fényről, Sötétségről.. - © 2008 - 2024 - thenewgeneration.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat