A vég kezdete

..Erekal csak nézte a harcot, és még mindig abban a tévhitben élt hogy az ő vezetésével képesek győzni. Az emberek száma drasztikusan megfogyatkozott, egyre kevesebb szürke páncél, és egyre több fekete jelent meg a csatamezőn. Az emberek fegyverei olykor hatástalanok voltak, a Démonok könnyűszerrel törték el a lándzsákat, és talán még könnyebben hárították el a kardok csapását. Erekal teljesen lefagyott a mámorító látványtól, nem vette észre hogy csapatait lassanként teljesen felmorzsolják.
Edgar nem tudott tovább szótlan maradni, elkiáltotta magát.
-Visszavonulunk! Rohanjatok, és tartsatok ki! -kiáltotta
Erekalnak mintha a földbe gyökerezett volna a lába, még mindig nem tett semmit. A Fekete Holló katonák visszavonultak, gyorsan, és szervezetten. A Démonok utánuk eredtek, Edgart közben feltették egy ló hátára, és visszafelé kezdtek lovagolni vele. Az utolsó visszavonulók rohantak el Erekal mellett, és ő kikerekedett szemmel nézte végig, ahogyan a katonái elrohannak mellette. Mint a villám, úgy csapott belé a felismerés. Előrántotta a kardját, és pajzsát a melléhez szorítva kezdett hátrálni. Pokoli forróság közeledett felé, nem látta az alakot, csak a két hatalmas szárnyat. Aztán ahogyan Hellergaahl közelebb ért hozzá, Erekal meglátta kivel áll szemben.
-Te volnál a csőcselék vezére? -nevetett Hellergaahl
Erekal a kardjával a Démon felé csapott, de Hellergaahl egyszerűen félrelökte a fegyverét. Hatalmasat talpalt Erekal mellkasába. Az ember úgy érezte majd kiszakad a tüdeje, és megpróbált felállni. Hellergaahl a mellkasára tette a lábát, és kicsavarta Erekal kezéből a kardot. Az ember csuklója eltörött, mert félelmében annyira szorította, hogy nem tudta elengedni. A Démon könyörtelenül nyúlt le érte, és a nyakánál fogva felemelte.
-Ez még csak a kezdet.. -belemosolygott az ember Arcába
Erekal szájából vér tört fel, és nem tudott megszólalni. Hellergaahl az ember torkába harapott, és a vérző rángatózó hulla a földön landolt. Hellegaahl tovább ment, és mögötte a rohanó Démonjai..
..Az Égben..
Arcan lassan kinyitotta a szemét, és felemelkedett az alvó Démon mellől. Inferno fázni kezdett, és kinyitotta a szemét.
-Hová mész? -kérdezte az álmos Démon
-Beszélnünk kellene a helytartóval, több okból is. -válaszolt az Angyal
-..Milyen okokra gondolsz? -kérdezte Inferno
-Például, hogy köthetünk-e majd házasságot.. és a segítség.. és azt mondtad, hogy teljes jogú Angyal szeretnél lenni, ő pedig elméletben teljesítette a kérést.. de a szárnyad még mindig fekete, és a szemeid is gyakran vörösek lesznek. -mondta Arcan
-Akkor gondolom most készülődjek, és újra beszélünk vele. -mondta Inferno, és egy szempillantás alatt kint volt az ágyból.
-Nem, most egyedül megyek. -mondta Arcan
-..De..
-Nincs semmi de, talán jobb lesz ha most nem jössz velem. -mondta Arcan
-Rendben, itt maradok.
-Sietek vissza, és remélem jó híreket hozok majd..

 

Oldal: 32. A vég kezdete
Történet Angyalokról, Démonokról, Szerelemről, Fényről, Sötétségről.. - © 2008 - 2024 - thenewgeneration.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat