Történet

..Talán nem is érezte át, hogy teljes hatalomátvétellel mekkora felelősség zuhant a nyakába. Az emberek sürögtek körülötte, egyedül csak a harc járt a fejében, arra nem is gondolt, mi lesz a világával ha elveszítik a csatákat. Csak a hősi tett járt a fejében, csak az, hogy most az ő neve fog fűződni ahhoz ami történik. Nem érdekelte a vereség, és nem érdekelte a győzelem. Furcsa érzés járta át, az érzés amely elvakította őt. ..Hatalom.. most az ő kezében volt, és most végre ő lehet a középpontban. De elkövetett egy hatalmas hibát, hogy Arcan látványát az elméjébe zárta. Úgy hitte, ha drasztikusan cselekszik, a lány eljön majd hozzá, és vele, a hőssel marad.
..Az Égben..
Az utcán állt most Arcan és Inferno, de furcsa érzés fogta el mindkettejüket.
-Boldognak kellene lennem, de nem hagy nyugodni amit fent láttam..-mondta Arcan
-Érdekes volt, azt meg kell hagyni.. Telfeihas illata, látványa, viselkedése. Arkangyal és Angyal között is van különbség, de ő annyira furcsa volt. Valahogyan nem tudtam elképzelni, hogy létezhet ilyen itt fent. Egy pillanatra mikor a nyakamhoz nyúlt, kételkedtem abban hogy békések a szándékai. Miért volt kiláncolva? Nem értem, még mindig nem értem. -mondta Inferno
Egy ember üldögélt az épület oldalánál, akin látszott hogy ajándékba kapott túlvilági léte már csak rövid ideig lesz az övé.
-Telfeihasról beszéltek? -kérdezte halkan
-Igen, vele találkoztunk az imént. -mondta Arcan -Miért van olyan érzésem, hogy tudnál róla mesélni?
-Oh, Telfeihas egy érdekes Angyal. Megszületett, de soha nem élt. Volt egy Démoni oldala, amely el akarta pusztítani azt ami jó. De nem külvilágban, teljesen magában vívta a harcokat. Rengetegszer elő sem jön, csak lóg ott a láncokkal. Ő kérte őket, nem az Angyalok láncolták le. Éjszakánként az ordítását is lehet hallani, de senki nem mer felmenni hozzá. Jóra törekszik, de sokan legszívesebben lerángatnák őt onnan fentről. Volt hogy ketten mentek fel érte, és soha nem tértek vissza. Ő ennek a helynek az ura, körülötte mozog az egész gépezet, ami itt az évek során felépült. -mondta az ember lassan és érthetően
-Hogyan került fel oda? -kérdezte Inferno
-Egy ideig köztünk mutatkozott, de aztán egyre többször járt oda fel. Van valami abban a szobába, ami szükséges az életéhez. Senki nem tudja mi az, talán csak ő. Senki nem merte tőle megkérdezni, ha válaszolna is, biztosan nem értenék meg. -mondta egyre halkabban az ember
-Soha nem is jön le onnan? Úgy tudom, itt is tartanak ünnepségeket, szertartásokat. -kérdezte Arcan
-Csak egyetlen napra jön le, de akkor órákon át mossák róla a vért, és a feketeséget.. Az időm lassan lejár, már nem szeretnék mesélni. -mondta az ember, és lassan elhalványult.
-..A lényeg hogy megkaptuk amiért idejöttünk.. -mondta Inferno
-Még egyszer beszélnünk kell majd vele. A segítségével le kellene mennünk az emberekhez, és segíteni nekik. Nem hagyhatjuk, hogy elbukjanak, mert akkor mi is veszélybe kerülünk...

 

Oldal: 28. Történet
Történet Angyalokról, Démonokról, Szerelemről, Fényről, Sötétségről.. - © 2008 - 2024 - thenewgeneration.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat