Az igazi Telfeihas

..Közben Telfeihas felült a földől, és kiegyenesedett. Megtapogatta az oldalán a sebet, és elmosolyodott. Inferno elé lépett aki azt várta hogy megszólaljon, de a Seraph nem szólt egy szót sem. Mikor már karnyújtásnyira volt Infernotól megragadta a Démon vállát, és ellökte magától. Inferno a lökés erejétől hátraesett, egyenesen bele egy rakat menetfelszerelésbe, és a kuruzsló füveibe. Telfeihas Arcan mögé lépett, és átfogta a lány torkát. A Démon eközben felállt, és egy karddal a kezében állt meg közvetlenül előttük.
-Engedd el, te aljas mocsok! -üvöltött Telfeihasra
-Inferno, ő már nem az a Seraph, akit ismertünk! -kiáltott Arcan, de Telfeihas még jobban szorította a torkát, hogy a lány egy szót se tudjon szólni.
-Engedj át minket, és nem esik bántódása.. -mondta eltorzult hangon Telfeihas
-Utoljára mondom hogy engedd el, vagy megöllek!
Telfeihas csak elmosolyodott, és ellökte magától a lányt. Inferno próbált utána kapni, de Telfeihas felé ütött, és az ökle elérte a Démon arcát. Inferno megszédült, és félig oldalra esett. Telfeihas előrántotta a tőrét és Inferno felé vágott, de az megrúgta a Seraph csuklóját, és az elejtette a fegyvert. Inferno felugrott, és fellökte a Seraphot. Könyörtelenül az arcába vágott több alkalommal is, de a Seraph ezt nem érezte. Inferno látta a szemében hogy már nem az általuk ismert Telfeihast takarja a személye, hanem valami egészen másét.
-A méreg! A testében lévő méreg a sebesülése után még erősebb lett, és most átvette az uralmat a teste felett! -kiáltotta Arcan Inferno felé.
Telfeihas ellökte magától Infernot, aki a sátorba zuhant.
-Tévedsz! Ez nem a méreg műve! Csak most érett meg a lelkem, most érett meg bennem aki igazából vagyok! -Telfeihas felnevetett, és a szárnya teljesen feketévé változott
-..Mindig is ez voltál.. -mondta Arcan halkan, és várta hogy mi történik.
Inferno közben kiszabadult a sátorból, és Telfeihas hátába szúrta a kardját. A Seraph felüvöltött, erre Emmerich katonái odarohantak. Meglátták hogy mi történik, de a végzetük utolsó pillanatait látták. Telfeihas rohanni kezdett, és mindenkit megölt, aki az útjába került. A Pokol felé vette az irányt, de a sebesülése miatt nem volt biztos, hogy eljut addig. Az utolsó métereket már nagyon lassan tette meg, de könnyűszerrel bejutott egy terembe. Teljesen csend volt, az egyetlen hangja a levegővételének zaja volt, ahogyan megtörte a mélyégesen nyugalmas homályt. Telfeihas egy fekete köpenyes alakot vett észre, aki egy kard végével felemelte a fejét.
-Oly régóta várok erre, testvérem.

 

Oldal: 117. Az igazi Telfeihas
Történet Angyalokról, Démonokról, Szerelemről, Fényről, Sötétségről.. - © 2008 - 2024 - thenewgeneration.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat