Titok

..-Van benned valami, ami igazi Angyallá tesz téged. És ez a dolog a lelked, amit szeretnék egyszer magamban érezni. Erre két lehetőség van, de egyenlőre szeretném csak az elsőt megismertetni veled. Megtagadod azt, hogy Infernohoz tartozol, és elfogadsz engem, elfogadod a lelkemet. Együtt képesek volnánk megváltoztatni ezt a világot, és pillanatok alatt helyrehozni azt, amit mások csak évek alatt tudtak elérni. Gondolj bele, megváltás lenne ez az egész Ég számára. Később az embereknek is, és végleg le tudnánk számolni a Démonok hatalmával.. -mondta Telfeihas
A lány szemében a harag lángra kapott, és lelke egy pillanat alatt vált dühössé és elutasítóvá. Telfeihas érezte hogy most túlfeszítette a húrt, és az árnyak is távolabb húzódtak, amik eddig Arcan aurája körül voltak.
-Hogyan kérhetsz ilyet? Hogyan kérheted azt, hogy tagadjam meg az egyetlent, aki megmentett? Ireel elbukott, megölték! És ha Inferno nincs, akkor engem is megölnek! -Arcan szinte őrjöngött
-Tudtam hogy nem fogod elsőre elfogadni.. De az idők megmutatják, ahogy valamit tennünk kell, mert nem várhatjuk a változásokat ölbe tett kézzel. -mondta Telfeihas, és egy lépést hátrább lépett
-Csak ezt akartad? -kérdezte Arcan
-Nem, azt akartam hogy megértsd amiről beszélek.
-Nem fogom addig érteni, amíg lehetetlen dolgokat kérsz tőlem. Jobb is, hogy Inferno most nem volt itt, és ezt nem hallotta. Nem fog róla tudni, de azt ajánlom hogy gyorsan változtasd meg a terveidet..-mondta dühösen Arcan, és az átjáróhoz rohant
Telfeihas csalódottan nézett a lány után. Amint elhagyta a szobát, Telfeihas fújtatott, és hatalmasat ütött a falba. Ütése nyomán forró lávaszerű képződmény pusztította tovább a falat, és hatalmas haraggal sétált a szoba legsötétebb pontja felé. Egyetlen dolgot nem tudott Telfeihasról senki, egyetlen dolgot, ami miatt még kevesebben értenék meg..
-Drágám, látod nem hallgatott rám.. Telfeihas lépett néhányat előre, és lába alatt fekete vér csordogált. Ahogyan haladt előre, egyre több vér, és kitépett tollak voltak a padlón. Undorító dohos vérszag terjengett a sötétségben, aztán Telfeihas megállt. A falhoz ért, és a kezével egy gyertyát keresett. Meggyújtotta, és gyertya fénye hihetetlen dolgot fedett fel. Egy Angyal volt ott, leláncolva. Egy lány volt, akinek a szárnyait eltörték, arcát megcsonkították, már talán élet is csak alig volt benne. Haját több helyen megtépték, és meztelenül feküdt a saját vérében, és a kínzások maradékában. Több helyen vérzett a teste, és ahogyan meglátta Telfeihast, remegni kezdett. Fehér gennyes szemeiből könnycseppek folytak ki lassan, és vesztek el arca mélyedéseiben, ami a kínzások miatt alakult ki. Bőrén lévő sebeket furcsa élőlények csonkították tovább, és karjai erőtlenül feküdtek mellette. Telfeihas közel hajolt hozzá.
-Látod drágám, ő sem akar hinni nekem. -megsimogatta a félholt Angyal beesett, pusztuló arcát. Hallottál mindent, ugye? Te is ilyen voltál régen, naiv, erős, tapasztalatlan. De te sem hittél nekem..

 

Oldal: 51. Titok
Történet Angyalokról, Démonokról, Szerelemről, Fényről, Sötétségről.. - © 2008 - 2024 - thenewgeneration.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat