Körvonalak
..Casmaron kisétált a szobából, de mielőtt az átjáróhoz léphetett volna, a testét mardosó lángok újra megjelentek, és visszavitték őt arra a helyre, ahonnan elhozták. Telfeihas mélyen elgondolkodott, és néhány perc múlva leszedte magáról a láncokat, és a kitépte a szárnyából a kampókat, amik segítségével állandóan vérzett. Kiropogtatta a csontjait, és a tőle jobbra lévő hatalmas ablakhoz sétált. Elhúzta a sötét függönyt, és egy darabig büszkén nézte a városának életét. Végigkúszott a tekintete a hegyeken, az Angyalokon, az épületeken és érzéseken.
-Oh, ha minden elpusztul, a látvány az enyém marad örökkön örökké -mondta Telfeihas
..A Pokolban..
Hellergaahl már nem volt dühös Demetriusra és Zodilencre a sikertelen feladataikért, mert kezdte beismerni hogy Arcan túlságosan ügyes, Inferno pedig túlságosan nagy falat a Démonjainak. Egy hatalmas terv körvonalazódott a fejében, de még ő sem tudta pontosan hogyan valósítsa meg. Elgondolkodott, miért kellene végezni az Emberekkel, ha azok úgy sem tudnak nagy port kavarni? Miért kellene a harcosait az Emberek elleni harcokban feláldozni, ha egyenesen megtámadhatná az igazi ellenségét?
-Demetrius, Zodilenc, gyertek ide hozzám! -parancsolta Hellergaahl
A két Démon sietve lépett be a terembe, ahol a Démonkirály trónja helyezkedett el.
-Szerintetek, feltétlenül szükség van arra, hogy az embereket elpusztítsuk? Úgy értem, a harc ellenük, teljesen felesleges volt. Nem tudnak ellenünk mit tenni, az igazi ellenségeink az Ég erői.
-Az Emberek gyengék, de szívósak. Most is képesek voltak felállni, pedig majdnem kétszer is vereséget szenvedtek. -mondta Demetrius
-De igaza van a nagyúrnak, nem tudnak ellenünk mit tenni. Az Angyalok voltak mindig is az ellenségeink, az emberek ősidők óta gyengék voltak. -vélekedett Zodilenc
-Képesek vagyunk feljuttatni egy hatalmas számú hadsereget, és elpusztítani az Eget? -kérdezte mélyen elgondolkodva Hellergaahl, de kérdése szinte költői volt.
-Elméletben, hatalmas veszteségek árán, nehezen, de képesek vagyunk rá. Harcosaink száma szinte végtelen, és csak egy gyakorlott hadvezérre lenne szükség, aki győzelemre viszi őket. -mondta Demetrius, de közben gúnyosan Zodilencre sandított
-És mit gondoltok, legközelebb mikor volnánk képesek megtámadni az Eget? -kérdezte gondolatmenetét Hellergaahl
-Néhány napnyi előkészülettel az első harcosok már készen is állnának a támadásra, Uram! -mondta Zodilenc, és büszkén húzta ki magát
-Az előző harcok is meggondolatlanság miatt lettek elbukva, így azt mondom, most több ideig kellene felkészülnünk, hogy véletlenül se legyen hiba a gépezetben.. -mondta Demetrius