Agrona

..A reggel csípős hűvösséggel érkezett el, már négy óra felé fényesség lepte el a mezőt. Emmerich egy takarót terített a lányra és gyermekére, nehogy azok megfázzanak. Ő maga már teljesen útra készen állt, a tábortűz nyomai eltüntetve, a sátor felégetve. Többé nem volt rá szükség. Emmerich nyugtalannak tűnt, csak arra tudott gondolni, hogy a nagyanyja tényleg tud-e nekik segíteni. Eléna lassan kinyitotta a szemét, és kikelt a takaró alól.
-Nyugtalannak tűnsz. -nézte az idegeskedő férfit
-Az is vagyok, de nem miattatok.
-Hát mi nyomja a lelked? -kérdezte a lány
-A király nem sokáig fog válasz nélkül maradni. Sietnünk kell, vagy keresni kezdenek bennünket.
Eléna összeszedte néhány holmiját, és kérdően nézett a férfira.
-Indulunk?
Emmerich sarkon fordult, és gyors léptekkel indult tovább a hegy felé. A hegy lábában megpillantottak egy apró kunyhót, amely külső része teljesen bokrokkal, és eléggé félelmetes dolgokkal volt körülvéve. Koponyák, bőrök, gyógyfüvek, és felismertek néhány belsőséget is. Igen, ez volt Emmerich nagyanyjának a kunyhója. Mikor egészen közel voltak már az ajtó kinyílott, és Agrona lépett ki rajta.
-Hát megérem azt is, hogy lányokat hozol nekem? -mosolygott
-Látod nagyi, ennek is eljött az ideje.
-Szép kislány, miért hoztad ide? -kérdezte Agrona
-Mesélni fogunk neked valamit, de engedj be kérlek a kunyhódba. Nem szeretek kint beszélgetni, tudod hogy nem szívlelem a hegyet.
-A gyermekkori ostobaságaidat még mindig nem feledted el, igaz-e? -kérdezte az idős boszorkány, és intett hogy kövessék a kunyhóba.
Bent helyet foglaltak, és elmeséltek Agronának mindent, ami történt. A nő végighallgatta a két fiatalt, és megszólalt.
-Igazat adok Emmerichnek, és nem azért, mert az unokám. Segíteni akarok nektek, hiszen aranyos és erős lány vagy. A gyermekedben pedig hatalmas lehetőségek rejtőznek.
-Lehetőségek? -lepődött meg a lány
-A fiatalsága, és az édesanyja vérvonala miatt.
Emmerich is kíváncsi tekintettel figyelte Argonát, aki csillogó tekintettel nézte a gyermeket.
-Egyik este katonák kerestek meg engem, veled akartak beszélni. -fordult Emmerich felé
-Miféle katonák? Ugye nem bántottak?
-Engem? Ne nevettess. De nem a Fekete Hollók voltak. Vékony, fekete bőr páncélt viseltek, és egy furcsa jel volt a mellkasukon.
-Furcsa, nem hallottam még felőlük.. Térjünk inkább a tárgyra. El tudod tüntetni a lány szárnyait?
-Természetesen, de lélekben Succubus marad.
-Az nem probléma, nekem nagyon tetszik..

 

Oldal: 147. Agrona
Történet Angyalokról, Démonokról, Szerelemről, Fényről, Sötétségről.. - © 2008 - 2024 - thenewgeneration.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat