Rituálé

..Látszódott rajta a kábaság, de a sebek lassan begyógyultak a testén. Arcan odalépett hozzá és átölelte a Démont, aki egyenlőre csak a jobb karjával tudta viszonozni az ölelést. A lány fülébe súgta -Szeretlek
Arcan hátranyúlt, és próbálta megvizsgálni hogy a szárnyai is rendbe jöttek-e, de mikor hozzájuk ért, azok porrá lettek, s a földre hulltak. A lány szorosan ölelte magához a Démont, akinek a szárnyai nyomán forrú és hideg sebek maradtak a hátán. A szárnyak nőni és nőni kezdtek, és néhány másodperccel később már újra teljes életnagyságban tündököltek a napfényben. A Démon most már a másik kezével is viszonozni tudta az ölelést, és örömmel telve hajtotta bele az arcát Arcan mennyei hajába.
-S most minden eltűnik, és ott lesztek ahová a legjobban vágytok..-hallottak egy furcsa hangot, de a következő pillanatban már egy frissen elkészített ágyban feküdtek tisztán, s nyugodtan. A lány a Démon mellére hajtotta a fejét, Inferno pedig mosolyogva húzta le a takarót az Angyal arcáról, mert Arcan fázott, és állandóan a feje búbjáig felhúzta. A délutánból este, az estéből éjszaka, az éjszakából pedig hajnal lett. Hajnaltájt Arcan felébredt, és mosollyal nyugtázta, végül minden rendben van..
..Telfeihas szobájában..
-Minden úgy történt, ahogyan történnie kellett? -kérdezte az ismeretlen hang
-Tökéletesen, és a megbeszéltek szerint. -válaszolt Telfeihas
-Egy pillanatra azt hittem, tényleg megölsz engem. -mondta Casmaron
-A leghűségesebb emberemet? Nem pusztítom el..-nyugtatta Telfeihas
-És mik a terveid a jövőre nézve a Démonnal? A lánnyal kapcsolatban meséltél régebben, de akkor még nem volt a képben ez a hihetetlen valami.. -mondta Casmaron
-Ez csak csak egy szimpla erőfitogtatás volt a részemről, hogy a lány tudja, én komolyan gondolom amiket mondok, és a szándékaim is komolyan. -mondta Telfeihas, és távozásra intette Casmaront
Az Arkangyal megfordult, és kisétált a szobából. Az Angyalkirály újra magára tette a láncokat, és visszalógatta magát a szoba sötétjébe.
..Arcan és Inferno..
..A hajnal csendesen telt el, közös álmokat éltek meg egymás mellett, és átérezték azt az erőt, ami a közös lélek miatt járta át mindkettejüket. Reggel Inferno arra az érzésre kelt, hogy Arcan lassan követi végig körről körre a Démon mellkasán a mélyedéseket.
-Szépséges jó reggelt. -mondta halkan Inferno -Köszönöm hogy megoszthattam veled az álmom.
-Én köszönöm, hogy segíthettem neked, és hogy itt maradtál velem, nem engedted hogy a halál győzedelmeskedjen. -mondta Arcan
-Mik a terveid a további ittlétünk kapcsán? -kérdezte Inferno
-El kellene mennünk megköszönni Telfeihasnak amit tett, mert ha ő nem lenne, már mindketten halottak lennénk. -mondta Arcan
-Őszintén, nem sokra emlékszem abból ami lent történt. Ezek az őrültek tarkómra ütöttek néhányat, csak hogy biztosan ne legyek magamnál.. -mondta Inferno, és mérgesen fújt egyet
-Ne is emlékeztess rá kérlek, el akarom felejteni.. -mondta Arcan

 

Oldal: 45. Rituálé
Történet Angyalokról, Démonokról, Szerelemről, Fényről, Sötétségről.. - © 2008 - 2024 - thenewgeneration.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat