Démon és Angyal

..Inferno meredten megállt a lány előtt, de az emlékei egyszerűen nem tudtak feltörni. Érzett valami különöset mikor a lány előtte volt, de az emlékek nem vakították el. Demetrius mellé lépett.
-Pusztítsd el ezt a lányt, és akkor azt mondhatjuk, győztünk. Mindhárman jutalmat kapunk Hellergaahltól, és este már a legvadabb Succubusok kényeztetik majd megfáradt testünket. -mondta Demetrius
Inferno csak egy lépést tett a lány felé, de az Angyal felugrott, és dühében nekitámadt. Fejében csak az járt hogy ez már nem az az Inferno aki megmentette őt, ha sikerül elérnie hogy megsebezze, lesz lehetősége hogy a lelke egy darabját odaadja a Démonnak, és az újra visszaváltozzon. Felemelte kardját, és a Démon felé csapott, aki elhajolt a támadás elől. Vízszintesen vágott felé, de az a bárját maga elé kapva védte ki a támadást. A lány döfését egy kardra irányzott ütéssel hárította, és ekkor jött el a pillanat, mikor Zodilenc ráébredt arra hogy Inferno nem tudja megölni a lányt. Nem akarta, hogy túl sokáig legyen a lány közelében, mert akkor az instabil lelkiállapot miatt feltörhettek volna belőle az emlékei.
-Csak fogd le, és láncold meg! Levisszük őt a Pokolba, és majd Hellergaahl eldönti, hogy mi lesz vele! -adta ki az utasításokat Zodilenc Infernonak
A Démon ezt meghallotta, és mikor a lány fordulásból döfött felé, gyorsan mögé lépett hogy az Angyal hátulról nekiütközzön, és lefogta őt. Arcan felsírt, mert eszébe jutott mikor ez nem szorítás, hanem ölelés volt a Démon részéről, és eldobta a kardját. Sírva esett volna össze, de a Démon megtartotta. A láncokat finoman ráhelyezte a lányra, és a földre ültette őt. Nem tudott neki fájdalmat okozni. Zodilenc tudta hogy baj van, ezért újabb parancsokat adott.
-Jó, most menj ki a teremből! Akik itt vannak, készüljenek fel a hazaútra, akiket pedig visszavezényeltünk a dombok mögé, azok vegyék be a várost. Azt akarom, hogy egy Pokolbéli várhoz hasonló állapotot hozzanak itt létre, szóval további utasítás erejéig csak építsék újjá az egészet. -mondta Zodilenc
-Várj. Mióta lettél te a parancsnok? -kérdezte felháborodottam Demetrius
-Jól mondta Hellergaahl, én leszek az agy. A te szereped csak annyi, hogy harcolj, és próbáld meg az összes küldetést sikerrel végrehajtani. A várost sem miattad foglaltuk el, hiszen az én közbenjárásom miatt vagyunk most itt. Szerintem, én voltam eredményesebb. -Zodilenc belemosolygott Demetrius arcába
Demetrius nem mondott semmit, a lelke mélyén tudta hogy a társának igaza van. Intett a kezével hogy jóváhagyja az utasításokat. Megindultak az átjáró felé, és legközelebb a Pokolban álltak meg, ahol Demetrius diadalmas léptekkel állt Hellergaahl elé, körülötte Zodilenc, Arcan, és Inferno.
Hellergaahl büszkén köszöntötte őket, összehívta a Pokol azon tagjait, akiknek köze van ahhoz, hogy mik történnek majd.

 

Oldal: 72. Démon és Angyal
Történet Angyalokról, Démonokról, Szerelemről, Fényről, Sötétségről.. - © 2008 - 2024 - thenewgeneration.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat