Álmok, Ébredések

..Órákat töltöttek el a hegy tetején, és bámultál a csendes tájat. Kellemes, hűvös szél fújt a magasban, éppen csak annyira hűtve le a levegőt, hogy ők ketten egymást ölelve jól érezzék magukat. Hátradőltek, és Inferno Arcan alá terítette a a szárnyát, nehogy a lány hátát megnyomja a kemény talaj. Az Angyal Inferno felé fordult, és meredten bámult a szemébe.
-Nem furcsa ez neked? -kérdezte Arcan, és meredten nézett Inferno sötét szemébe
-Az egész életem furcsa, most éppen melyik részére gondolsz, Angyalom? -kérdezte mosolyogva a Démon, és behunyta a szemét.
-A Pokolban éltél egészen idáig, aztán megjelentem. Tettél valamit velem, és megmentetted az életemet. Én vissza akartam térni az Égbe, de te utánam jöttél. Néhány nap alatt ellenségből a védelmezőmmé váltál, és most itt vagy velem. Soha nem gondoltam volna, és őszintén nem is így terveztem az életemet. -mondta Arcan,
-A válasz egyetlen egy szó, amit már hallottál tőlem. Szeretlek. Mikor lent tanítottak minket az életre, akkor nem meséltek arról, hogyan és miképpen szerethetünk valakit, vagy valamit. Csak a pusztítás, és annak terjesztése, amit oly régen elvetemült Démonok igaznak véltek. -mondta Inferno
-És ez azt jelenti, hogy örökké itt maradsz velem? -kérdezte Arcan, és magához szorította a Démont
-Ameddig az idő halad, addig leszek itt veled. -mondta a Démon, és behunyta a szemét.
Beszélgetésük befejeztével behunyták a szemüket, és mindketten mély álomba merültek. Inferno jobb szárnya alattuk, a bal pedig takarókét szolgálva, felettük volt. Reggel a napfény beragyogta őket, és a nap örömmel telve bámult le rájuk.
..A Pokolban..
Hellergaahl elégedetten dőlt hátra a trónjában, és távozásra intette a Succubusokat. Demetrius néhány szobával arrébb háton fekve nyúlt ki, teljesen lefáradva. Zodilenc megírta a terveit, és a térképek tanulmányozásával töltötte az estét. Az erkély felé menet összetalálkozott a tekintete Demetriuséval, aki elégedetten vigyorgott rá az ágyból. Zodilenc dühében hatalmasat fújt, ahogyan meglátta a riválisa mellett alvó formás Succubbust. Elfogadta Hellergaahl döntését, de belenyugodni nem tudott. Demetrius kikelt az ágyból, és az időközben helyet foglaló Zodilenc mellé ült.
-Elégedett lehettél az estéddel. Én nem kaptam semmit, és most boldog vagy. Megértem, nem kell semmit sem mondanod. De az undorítónak tartom, hogy anyaszült meztelenül képes vagy elém állni, és pofámba röhögni. -fújtatott Zodilenc
-Csak nem irigy vagy? Tudod, az Uralkodó csak azokat ajándékozza meg, akik igazán megérdemlik. Én soha nem buktam el harcot. Te már igen, ez hatalmas hátrány. És most a terveiben is csak másodrendű szerepet kaptál. Nem gondolod, hogy ez megalázó számodra? -kérdezte komolyan Demetrius
-Tündökölj amíg tudsz. De ki kell hogy ábrándítsalak, a tervek és az útvonalak az én kezemben vannak. Ha esetleg elnézek valamit, akkor van rá esély hogy heteken belül a te égett tested szagától fog bűzleni az egész világunk. -mosolyodott el Zodilenc

 

Oldal: 59. Álmok, Ébredések
Történet Angyalokról, Démonokról, Szerelemről, Fényről, Sötétségről.. - © 2008 - 2024 - thenewgeneration.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat