Lucia születése
..Eléna egy apró bólintással jelezte hogy felfogta a másik Succubus szavait, aki feszülten nézte a szenvedő lányt. Lucifer erősebben szorította a lány kezét, és támogatta ahogy csak tudta. Eléna tétovázott, nem merte összeszedni magát. Ekkor a férfi testéből fények szálltak ki, és szépen lassan rátapadtak a lány testére.
-Csak bátran, nyomd csak ki. Fájdalmad egy részét át tudom vállalni..-mondta a férfi
Eléna nyüszítve ordított fel, de erőt vett magán. Néhány másodperc kellett hogy a gyermek megmozduljon, de a következő pillanatban szinte hallani lehetett a lány megkönnyebbülését. Lucifer lihegve dőlt neki az ágynak, hiszen a fájdalmat nagy részét ő állta Eléna helyett. Az Eléna előtt térdelő Succubus már a csecsemőt tisztította, majd borotvaéles karmával elvágta a köldökzsinórt. A gyermeket langyos vízzel tisztította le, majd egy ronggyal áttörölte a gyönyörű kislányt. Mikor a gyermek készen állt, Eléna ölébe tette. A lány csillogó szemekkel nézte a csöppséget, és fáradtan mosolygott rá. Lucifer erőt vett magán és felkapaszkodott az ágyra, majd Eléna felett megtámasztva magát, vette szemügyre a kisbabát. A gyermek csillogó, vöröses világosbarna szemekkel nézett vissza rájuk, majd egy aranyos szolid mosoly után csöppnyi tenyerét az édesanyja, és az édesapja arcára tette. Gyönyörű pillanat volt, a szülésben segédkező Succubus soha nem felejtette el a látványt.
..Arcan és Inferno..
A frissen lefürdött Démon az asztalt terítette meg, mikor meghallotta hogy Arcan kiszállt a vízből. A lány rózsavizének illata átjárta az egész szobát, és Inferno mosolyogva szippantott bele a levegőbe. A lány megtörölte csillogó, fehér bőrét, majd magára vette a lenge selyemruháját. Lassú, kecses léptekkel belépett a szobába, és meglepte az éppen gyertyát gyújtó Démont.
-Gyorsabb voltál, mint szoktál lenni. -mondta a férfi
-Talán most azért, mert éhesebb vagyok mint általában. -mondta a lány
-Az étel csak arra vár, hogy elpusztítsuk.
-Nem csak az ételre gondoltam..-mondta játékosan Arcan
-Hát mondd, mire éhezel? -értette meg a lány szavait a férfi
-Démon húsra vágyom, friss, erős, zamatos Démonhúsra. -nevetett a lány
Inferno felnevetett, és elfoglalta a helyét az asztal másik végén. Elfogyasztották vacsorájukat, majd a Démon megszólította a lányt.
-Lenne kedved esetleg a szikláról végignézni a mai éjszakát? -kérdezte a Démon, és a széken ülő Arcan mellé térdelt.
-Ma nincs kedvem sehová sem menni, maradjunk kérlek, és beszélgessünk. -mondta nyugodt hangon a lány, és felállt a székből. Elhaladt Inferno mellett, majd bevetette magát az ágyba. Intett a Démonnak, aki mintha lábai földbe gyökereztek volna állt az üres szék mellett, és figyelte a lányt.