Tisztelet

..-Végeztetek? -üvöltött a fennsík másik oldalán beszélgetők felé Eckero
Zachari, Coverius, Myriam, és Vanessa a barlang felé sandítottak, de nem merték bevallani, hogy nem igazán értették akkora távolságból a férfi mennydörgő szavait. Elindultak felé, akkor csak nem hibázhattak nagyot.
-Eltakarítottunk mindent, főnök. -mondta büszkén Zachari
-Igen, erre voltam kíváncsi. -veregette meg a vállát Eckero
-Még jó hogy ez volt a kérdés..-szólt halkan Coverius
-Tartunk egy vacsorát? Lord Emmerich és Eléna tiszteletére? -kérdezte izgatottan Myriam.
-Akkor nyomás főzni, a férfiakkal pedig iszunk! -nevetett fel Eckero
A három férfi elindult az asztal felé, a nők pedig egy pillanat erejéig megálltak még a bejáratban.
-Örülnék, ha nem csinálnál nekem állandóan plusz munkát! -rontott neki Myriamnak a nővére
-Én csak azt hittem, szép gesztus lenne..
-A feltételezésed egy perc nyugalmat nem hagy nekem. Mit gondolsz, meddig fognak újoncok lenni? Holnap már Eckero sem fog kivételezni velük!
-Ne haragudj.. -ölelte meg Vanessát Myriam
Az idősebb nő próbált volna még mondani valamit, de a gesztust nem utasíthatta vissza. Lassan lementek, és a konyhának nevezett sarokban nekiláttak a tömérdek mennyiségű hús sütésének. Eléna és Emmerich elfoglalták a szobájukat, igaz holmik nem voltak náluk. Egyszerűen csak a páncéljuk, és a fegyverük.
-Ahhoz képest hogy egy napja nem is ismertük őket.. -mondta Emmerich
-Engem jobban érdekel, hogy egy napja még nem tudtam hogy szeretsz. -mosolyodott el a lány
-Ha előbb próbálom kinyögni, másképpen fogalmazom meg. -nevetett fel Emmerich
Mielőtt egymáshoz érhettek volna, az ajtó kinyílott.
-Oh, bocsánat. A kopogás nem az erősségem. -szólt zavarodottan Coverius
-Mit akarsz? -kérdezte dühösen Emmerich
-Én? -nevetett a fiú -Csak szólok, hogy a vacsora tálalva van. Kihagyni nem lehet, mert akkor Eckero nagyon dühös lesz.
-Egy pillanat, és megyünk. -mondta nyugodt hangon Eléna
-Igen.. -morgott Emmerich
-Ne aggódj, lesz még időnk mindenre. -nyugtatta a lány
-Csak nem vagyok hozzászokva az állandó társasághoz.
-Akkor engem hogyan fogsz eltűrni? -kérdezte nevetve a lány
-Veled más a helyzet. Te nem csak társaság vagy.
-Akkor mi vagyok? -kérdezte a lány.
-Társ. -mondta Emmerich, és felállt. -Jobb lesz ha kimegyünk.
Kiléptek az ajtón, és egy hatalmas megterített asztal fogadta őket. Telepakolva hússal és borral, és a szövetség tagjai már körbeülték.

 

Oldal: 158. Tisztelet
Történet Angyalokról, Démonokról, Szerelemről, Fényről, Sötétségről.. - © 2008 - 2024 - thenewgeneration.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat