Vacsora

..-Örülök hogy úgy gondolod, igazságos vagyok veled. -mondta Hellergaahl -Vidd a térképeidet, én is megkívántam egy kis szórakozást magamnak, a nagy tervezgetés után.
Zodilenc nem szólt semmit, elindult kifelé a teremből, de mellette már három - négy erkölcstelenebbnél erkölcstelenebb Succubus rohant el, természetesen Hellergaahl kívánságait teljesíteni.
..Az Égben..
Mikor Inferno kinyitotta a szemét, kora este lehetett. Arcan még mélyen aludt, a víz kiszívta egy kicsit az erejét. A Démonnak különleges ötlete támadt, mikor eszébe jutott hogy Arcan szereti az Emberekkel kapcsolatos dolgokat. Letisztította a páncélját, és a szoba közepén lévő asztalra egy fiókban talált hófehér selymet terített. Eloltotta a fényeket, csak apró gyertyák világítottak az ágytól az asztalig. Kiment az utcára, és reménykedett hogy Arcan nem ébred fel addig. Követte a kellemes esti illatot egy épületig, ahol ételt árultak. Fizetni nem tudott, de mikor elmondta hogy mire készül, az Angyal nevetve készített nekik ételt. Úgy viselkedett mint egy kamasz. Kapkodott, és idegeskedett. Mikor visszaért a házba, megnyugodva látta hogy a lány még mindig alszik. Megterítette az asztalt, és felkészült arra hogy a lány felébredjen. Fél órával ezután a lány aranyos szuszogása halkulni kezdett, aztán egy hatalmas levegővétel után Arcan nyújtózkodott egyet. Az orrát fenséges sült húst illat csapta meg, és a gyertya fényében egy teljesen megterített asztalt vélt felfedezni. Ahogyan felemelte a fejét a párnáról és felült, akkor meglátta fényekkel kirakott utat, és a Démont, aki a szembe lévő székben összekulcsolt kezekkel várt, és meredten figyelte a lányt. Arcan odasétált az asztalhoz.
-Csak nem vársz valakit? -kérdezte Arcan és Infernora mosolygott
-Egy gyönyörű Angyalt várok, de úgy érzem hogy már itt ül velem szemben. -mondta Inferno
-És szereted azt az Angyalt? -kérdezte Arcan
-Igen, nagyon szeretem őt. -mondta Inferno
Arcan felnevetett. -Mégis honnan jött neked az ötlet, hogy gyertyafényes vacsorával fogadj engem?
-Említetted hogy szereted azokat a dolgokat, amiket az Emberek csinálnak. Én ismerem néhány szokásukat, és tudom hogy ezzel szokták kifejezni az érzéseiket.
-Étellel? -nevetett Arcan
-Gesztussal. Az étel már csak egy ráadás. -mondta Inferno
Arcan visszamosolygott a Démonra, és elkezdett enni. Mikor befejezték a vacsorájukat, kisétáltak a szobából, és elhagyták a város falait. Felmentek egy hegy tetejére és bámulták az eget. Különleges éjszaka volt, a mélységesen fekete égen a csillagok úgy ragyogtak mint még soha. Leültek a szikla szélére, és szótlanul bámultak előre. Nem szóltak egy szót sem, ahogyan Arcan átölelte a Démont, mindketten érezték szavak nélkül is, hogy egymáshoz tartoznak.

 

Oldal: 58. Vacsora
Történet Angyalokról, Démonokról, Szerelemről, Fényről, Sötétségről.. - © 2008 - 2024 - thenewgeneration.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat