Teremtés

..-Elég lesz olvasni, uram. Kíváncsi vagyok néhány dologra, de ezzel szerintem sokan vannak így. -nézett körbe a borospoharát a kezében tartva Emmerich
-Mégis milyen dolgok érdekelnek, Lord Emmerich? -kérdezte kételkedve a király
-Csak apróságok, amik az Emberek történetével kapcsolatosak.
A király elgondolkodott, és magához hívatta az egyik szolgálóját. Egy kulcsot adott a kezébe, és megparancsolta neki, hogy vezesse el Lord Emmerichet a könyvtárba. Néhány folyosó után megérkeztek egy apró ajtóhoz, majd azon belépve egy kis szobába léptek. A szobában egy egy asztal volt, a király papjai és tanácsosai ide szoktak kiülni olvasni, mert ide több fény jön be a hatalmas ablakokon. Egy hatalmas, vastag acélkeretes ajtó őrizte a tömérdek ősi tekercset. A mogorva arcú szolga elszenvedett a zárral egy ideig, de a fémszerkezet néhány másodperccel később megadta magát. Emmerich belépett az ajtón, és egy kicsit kirázta a hideg, mikor az becsapódott mögöttük.
-Mire van szüksége Lordságodnak? -kérdezte unott arccal a szolga
-A tekercs címe: Kristályok, és Teremtés. -mondta tömören Emmerich
A szolgában megfagyott a vér, és kikerekedett a szeme.
-Azt a tekercset a király nem szokta odaadni senkinek sem. Te sem láthatod!
Lord Emmerich megragadta a szolgát, és nekinyomta a falnak.
-Márpedig ide adod nekem azt a tekercset, és ha el mered mondani a királynak hogy ezt kértem és megfenyegettelek, kitépem a csontjaidat. -mondta
-Ha elenged uram, megkeresem. -mondta ijedten a szolga
Emmerich elengedte a mogorva szolgát, és az a könyvtár belseje felé indult. Egy üvegcsében benne volt a tekercs, amit egy másik kulccsal zártak le. Kiterítette egy asztalkára, és odahívta magához a Lordot.
-Itt van amit kért, uram. -mondta a szolga, és leült egy könyvespolc tövébe
Lord Emmerich csillogó szemekkel, és remegő kézzel kezdte olvasni pontosan a második történetet, amelyben arról olvasott, a kristályok hogyan teremtették meg az életet.
" A nagy kristály belsejében zavar ébredt, s megszületett benne az élet. A kristály élettel teli volt, az Angyalok teremtője. Megalkotta a fehér szárnyakat, a jóságot, a fény. Az Eget ajándékozta nekik, hogy éljenek s szolgálják a jót. Aztán a kristály megteremtette az Angyalok ellentéteit, a Démonokat, akiket az Alvilágba száműzött gonoszságuk miatt. Ezzel teremtette meg a békét, és az egyenlőséget a felek között. A kristály már nagyon fáradt volt, de ekkor megteremtette az embert. Az Ember túlságosan gyenge volt, mert a kristály mindenét a két ellentétes oldalnak adta. Mikor az ember megteremtetett a kristályból, a kristály vérezve, és fáradtan két részre szakadt. Az Égbe került az egyik fele, amely gonoszabb volt, hogy az Angyalokat örök kísértésben tartsa, és az Alvilágba került a másik, amely a Démonokat nem engedte árnyékká változni. Az embereknek csak egy töredék jutott, amely talán örökre elveszett.. "

 

Oldal: 134. Teremtés
Történet Angyalokról, Démonokról, Szerelemről, Fényről, Sötétségről.. - © 2008 - 2024 - thenewgeneration.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat