Erekal Visszatér

..-Inkább arra volnék kíváncsi, honnan veszed azt hogy Arcannal találkoztam. -kérdezte Erekal
-Az úrnő illata átjárta már a ruhádat, és a szemedben még mindig ott csillog a fénye. -mondta Demetrius, de rájött hogy ez csak a Démoni képességei miatt érződik, ezért gyorsan próbálta a gyanú legkisebb részét is elterelni. -Máskülönben, nem lett volna okod felmenni a fentiekhez.
-Jól gondolod, Arcannal találkoztam, de ennél többet nem mondhatok. Sürgősen beszédem van Henrik királlyal. Ha jót akarsz magadnak, visszatérsz egy Fekete Holló helyőrséghez, és felkészülsz a nagy harcra. Meg fogjuk támadni a Sötétség erőit, mert az Égiektől nem várhatunk segítséget. Most távozom, szebb holnapot! -mondta Erekal, és szinte futásnak eredve sétált el.
Demetrius elmosolyodott, és visszatért a Démonokhoz átadni a legújabb híreket.
..Az Égben..
Arcan és Inferno egy másik helytartó területe felé indult, hogy befogadást kérvényezzenek tőle. Az útjuk békés volt, igazán akkor nyugodtak meg, mikor átlépték a határt. A húga kiszabadítása miatti bűnei itt nem voltak érvényesek, itt teljesen új életet kezdhettek mindketten. Ez a terület egy hatalmas Városból állt, a peremvidék csak egy sziklás és kietlen szurdok volt, ami teljes mértékben védelmi célokat szolgált. Baumbrücke városa központi szerepet tölthetett volna be, de a város elhelyezkedése miatt soha nem volt igazán központ az Ég birodalmában. Angyal s Démon hatalmas fahidakon haladt át, hogy minél kisebb kerülővel tudjon bejutni a városba.
-Az Angyalok tudnak repülni, miért van szükség ezekre a hidakra? -kérdezte Inferno
-Talán nem vetted észre, hogy hiába van szárnyunk, nagyrészt sétálva járunk s kelünk ebben a világban? Nem is igazán repülünk, harc közben is csak lendületet veszünk a szárnyunkkal. -mondta Arcan
-A városban mire számítsak? Mennyire érdekli őket, hogy Démon vagyok?
-Nagyjából annyira, mint amennyire én áruló. -mosolygott Arcan a Démon aggodalmán
A sok megtett út után elfogytak a hidak, és a helyüket átvette egy gigászi hatalmas kőhíd, aminek teljes hosszában Angyalokról készült szobrok voltak. Gigantikus, gyönyörűen kidolgozott márvány szobrok, felbecsülhetetlen értékkel. Egy kristálykapu elé értek, és amint az őrök észrevették őket, kinyitották a kaput. Arcan lépett be elsőnek.
-Áldjon meg titeket a magasságos Fényesség! -nézett körbe -Köszönjük hogy beengedtetek minket!
-S óvjon meg a gonosztól. -válaszoltak az őrök
Inferno furcsa arckifejezéssel vette tudomásul, itt tényleg nem nézik őt furcsán Démoni léte miatt.
-Itt másképp köszöntök. Vagy csak nekem tűnik másabbnak? -kérdezte Inferno
-A köszönés szavai teljesen jelentéktelenek, csak a fénynek és gonosznak benne kell lennie. A köszönöm témája ami lényeges, és nem az hogyan köszönsz. -mondta Arcan
-Sokat kell még tanulnom. Most hová megyünk?
-Lejelentkezünk a helytartónál, és szerzünk csatlakozási jogot. -mosolygott Arcan
..S az Embereknél..
A hatalmas vaskeretes ajtó kitárult, és Erekal lépett be rajta..

 

Oldal: 25. Erekal visszatér
Történet Angyalokról, Démonokról, Szerelemről, Fényről, Sötétségről.. - © 2008 - 2024 - thenewgeneration.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat