Seraph

..-Elhiszem, én sem akarom még egyszer átélni azt, ahogyan tehetetlenül kellett volna végignézem, amit veled tehettek volna. -mondta Inferno, és megfeszült a bal keze.
-Nem történt semmi baj, és ez a lényeg. Ha neked valami bajod lett volna, azt nem bírtam volna ki. De nem történt semmi, és most minden rendben van. -Arcan nyugtatásképpen rátette kezét a Démon mellére.
-Nincs minden rendben, ugyanis Telfeihastól kaptuk az Arkangyalokat segítségül.. és ők ellenünk fordultak, pedig még szóbéli hűséget is fogadtak nekünk. -mondta Inferno
-Mire gondolsz pontosan? -kérdezte Arcan -A szavaidból úgy tűnik, hogy.. ne.. nem okolhatod Telfeihast, hiszen megmentett minket!
-Én nem feltétlenül okolom őt, de nála lehet a kulcsa ennek a rejtélynek.. és nem tudom hallottad-e, Casmaron azt mondta " Uram " mikor Telfeihas fojtogatta őt. -mondta Inferno
-Ugye tudod, hogy súlyos vádak képét őrződ a szívedben? -kérdezte Arcan
-Természetesen tudom, de egyetértek veled, hogy beszélnünk kellene vele..
Arcan felállt a Démon mellől, és levetette éjszakai ruháját. Gyönyörű fehér bőrén megcsillantak a napsugarak, emberfiának a látvány lélegzetelállító. Inferno elképedve bámulta a lányt ahogyan átveszi a ruháját, és lassan felölti magára a páncélját.
-Gyönyörű vagy.. -mondta Inferno
-Drága Démonom, megtennéd hogy kikelsz az ágyból, és felöltözöl? Beszélni szeretnék végre Telfeihassal. -mondta Arcan, és a páncél alatt hordott ruhadarabot odadobta Infernonak
-Máris, csak pihentettem a szememet a gyönyörű fényedben.. -mondta a Démon, és felöltötte ő is a páncáljait.
Arcan kisétált az utcára, ahol már élettel is lehetett találkozni. Egy Emberi nagyváros hangulatát idézte az egész hely, ugyanis Baumbrücke, és az Angyali városok nagy része, az Emberi mintára épült fel. Az Angyaloknak elég lenne egy-egy szentély, ahol meditálni és segítséget kérni tudnának, igazán sem alvásra, sem tisztálkodásra nem lenne szükségük. Lényüket állandó édes illat és méltóságteljes tisztaság, nyugalom veszi körül, így számukra az Élet sokkal kevesebből áll, mint egy embernek. Arcan és Inferno odasétált a bejárathoz, és beléptek az átjárón. Telfeihas szobája szét volt dúlva, az asztalok és székek teljesen összetörve, száraz vér a padlón, és törött gyertyák feküdtek a szakadt könyvek derekán. De az Angyal még most is ott lógott, ahogyan talán eddigi élete során folyamatosan tette. Ahogyan észrevette a vendégeket, szárnyaival kitakarta az arcát, és köszöntötte őket.
-Áldjon meg benneteket a mennyi fényesség! -mondta
-És védjen meg a gonosztól.. -mondta halkan Inferno
-Lehetne néhány kérdésünk, uram? -kérdezte félve Arcan
-A mai napom szép, és fájdalmas. Kérdezzetek bátran, és választ kaptok a Seraphtól. -mondta Telfeihas
-Seraph? -kérdezték szinte egyszerre
-Angyal vagyok, Démoni külsővel. Démoni képességekkel, és számtalanszor Démoni érzésekkel. Régebben megfertőzött egy Démon, de az elporladás helyett én túléltem, és Seraphhá változtam. -mesélte Telfeihas

 

Oldal: 46. Seraph
Történet Angyalokról, Démonokról, Szerelemről, Fényről, Sötétségről.. - © 2008 - 2024 - thenewgeneration.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat