Közeledés
..Levette ruháit, és meztelenül feküdt fel az ágyra. A plafont bámulta, és azon gondolkodott hogyan tudná a legtöbbet kihozni a helyzetéből. Nem ismerte igazán Demetriust, de azt tudta hogy a férfi erőszakos, és nagyon vágyik a hatalomra, és minden másra, ami azzal jár. Zodilencet kiiktatva csak egyetlen dolog volt ami aggasztotta, és az a támadás, amit az Ég ellen intéztek. Vannak erőszakos Démonok, akik biztosan szeretnék majd átvenni a Démonkirály helyét, ha az, a harc miatt távol lesz. Az ajtó lassan nyílott, és egy óvatos hang szólt be a szobába.
-Bejöhetek? -kérdezte Demetrius
Eléna felismerte a férfi hangját, és egy lassú bólintással jelezte hogy lépjen be. Szobában csend volt, és árnyékok hadserege táncolt a rideg falakon. A férfi leült a lány ágya mellé, és beszélni kezdett.
-Gondolom tisztában vagy azzal, hogy néhány napon belül folytatódik a támadás, és el kell mennem. Remélem nem veszed zokon, és vigyázol majd arra, hogy minden rendben legyen itt lent.
-Gondoltam, és ezen is jártak a gondolataim. -válaszolt a lány
-Tényleg? És mire jutottál? -kérdezte Demetrius
-Arra hogy viszel magaddal, vagy megadod nekem az uralkodás jogát.
-Biztos hogy nem viszlek magammal! -tiltakozott rögtön a Démon
-Miért? Csak nem félsz, hogy bajom esik?
-De, igenis félek! Az enyém vagy, és nem engedem hogy bajod legyen!
-Na látod, ez a probléma! Nem a tiéd vagyok, hanem hozzád tartozom! -fakadt ki rá a lány
-Én csak..
-Menj el! -kiabált a lány, és egy mozdulattal a férfi felé csapva, jeges fuvallat lökte ki a férfit a folyosóra.
Eléna elmosolyodott, mert tudta hogy a férfi még most sem tanult a hibáiból. Demetrius összeszedte magát, és feltápászkodott a hideg padlóról. Elindult a szobája felé, de egy nyitott ajtó másik oldalán meglátta a halott Zodilencet,
-Oh, hogy még neked is ott kell fetrengeni. Tedd magad hasznossá, és gyújtsd fel magad. -morgott magában a Démon
Tovább sétált, és mikor elérte a fegyvertárat, megnyugodva tapasztalta, hogy már összeszedték a felszerelését. Megtisztították a fegyverét, és teljesen díszes, új páncélzatot kapott. Csizmáját vassal szegecselték, hogy tartósabb és keményebb legyen, alsó ruháját pedig egy puha, de erős anyagra cserélték a láncing helyett. Mindennel meg volt elégedve, csak a lánnyal nem. Nem érzett iránta semmit, legalábbis magának ezt hazudta. Mégsem volt neki közömbös, és ez a tudat volt, ami igazán felidegesítette. Még soha nem szeretett egyetlen Succubust sem, csak használati tárgyként tekintett rájuk.