Emmerich szelektál

..A lány szavait hallva Lord Emmerich hatalmasra nyitotta a szemeit, és elvette a kardot a lány torkától.
-Te jó Ég, mit tettünk volna..
Eléna nyugtatni kezdte Luciát, aki még mindig sírt. Emmerich leguggolt, és megsimogatta a kislány arcát.
-A te gyermeked? -kérdezte a férfi
-Igen, ő az én gyermekem. -mondta a lány
-Miért hoztad magaddal? A Démonoknál szokás hozni a gyermeket, ha az anyjuk az életét kockáztatja? -kérdezte gúnyosan Emmerich
-Nem minden olyan egyszerű békeidőben, mint gondolnád.
-Békeidő? Mégis milyen béke?
-Hát az Emberek ebből is kimaradtak. Talán ezért is vagytok most itt. Ég és Alvilág békét kötött egymással, hogy az ehhez hasonló harcokat elkerüljük.
-Mi nem az Emberek királya nevében vagyunk itt. Ez egy külön akció volt, amit a szavaid után nem biztos hogy meg fogunk valósítani..-gondolkodott el Emmerich
-Az volt a nagy terved, hogy elpusztítod a Kristályt? Ostoba emberek..
-Fogd be a szádat, Démon! -szólt a lányra Emmerich
-Succubus vagyok, nem Démon. -jelentette ki Eléna
-Uram, egyszerűen csak döfd le, a gyermeket pedig elvisszük Edgarnak. -szólt az íjász
Eléna és Emmerich egyszerre néztek rá gyilkos tekintettel, ekkor a katona javította magát.
-Inkább tégy vele ahogyan jónak látod, uram.
Emmerich a lányra nézett, majd a gyermekre.
-Te velünk jössz. -jelentette ki a férfi.
A katonák közben felkészültek a kő elpusztítására, de Lord Emmerich megparancsolta nekik, hogy egy ujjal se érjenek hozzá. Elénát és Luciát egy lovaskocsira tették, és az életben maradt huszonkét ember fáradtan indult vissza Isadora felé. Az emberek értetlenül nézték a lány fekete bőr szárnyait, sokan a denevéréhez hasonlították őket. Gúnyolták és undorító dolgokat mondtak a lány lenge öltözéke és gyermeke miatt, de Eléna igyekezett ezt nem meghallani. Nagyon jól tudta hogy valamit tennie kell, mert nagyon nagy bajban van.
-Uram, csak annyit mondj el nekem kérlek, hogy miért? -kérdezte egy katona
-Megfogott benne valami, ami nem egészen Démoni. Állj! -kiáltotta el magát Emmerich. -Változik a terv! Háromszoros zsoldot fizetek mindenkinek, ha visszatértek a várba, és erről az egészről egy szót nem szóltok!
A katonák bólogattak, egyedül az Emmerichet kérdező íjjász nem volt megelégedve az ajánlattal. Emmerich lassan felé sétált, egyik kezét a háta mögött tartva.
-Uram, talán el kellene.. -de nem tudta befejezni a mondatot, mert Emmerich kése a gyomrába fúródott.

 

Oldal: 141. Emmerich szelektál
Történet Angyalokról, Démonokról, Szerelemről, Fényről, Sötétségről.. - © 2008 - 2024 - thenewgeneration.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat