Tervek

..Demetrius arcáról pillanatok alatt eltűnt a mosoly. Fejében átfutott a gondolat, ha a terveket Zodilenc készíti, akkor mindig ott lesz a fejében a lehetőség, hogy Demetrius bukásához vezető döntéseket hozzon. -Figyelj, beszéljük ezt meg, rendben? -mondta idegesen Demetrius -Most Hellergaahl úgy sem lát, és úgy sem hall, menj be nyugodtan, és játszadozz el a Succubussal. Én addig maradok itt kint, és próbálom elterelni urunk figyelmét. -mondta Demetrius
-Itt nem arról van szó, hogy kaptam szajhát az este, vagy nem. Itt kérlek arról van szó, ha továbbra is ellenséges vagy velem, akkor el kell viselned a döntéseim, és esetleges tévedéseim következményeit. -mondta teljesen nyugodt hangon Zodilenc
Lépteket hallottak, de akkor már túlságosan késő volt. Hellergaahl lépett ki az erkélyre.
-Annyiszor emlegettetek engem, hogy inkább kijöttem társalogni veletek, mert szétreped a fejem, ha ennyiszer kimondják a nevem. -mondta Hellergaahl
-Uram, szeretném megköszönni neked amit tegnap ..-kezdte Demetrius, de a szavába vágtak
-Zodilenc, kiderítettél valamit az este? -kérdezte dübörgő hangján Hellergaahl
Zodilenc lányos zavarában elmosolyodott, és az egyik térképet az ura felé fordította.
-Három úton tudjuk az embereinket eljuttatni a különböző átjárókig. Ezeket úgy terveztem, hogy egyszerre érjenek oda, és kétszáz fő kényelmesen mozoghasson bennük. Negyedórás differenciával tudjuk küldeni a seregeinket, és akkor nem lesznek fennakadások. -magyarázta Zodilenc
-És mi van akkor, ha valamelyik utat támadás éri. Gondolom, arra nem dolgoztál ki semmilyen tervet. -kérdezte Demetrius a térképet bámulva
-Minden úton kristályokat fogunk elhelyezni, és minden kristály összeköttetésben lesz egymással. Ha bárhol felfedeznek minket, akkor egyszerűen csak jelezni kell a kristályokkal, és rögtön erőket tudunk csoportosítani a kívánt helyre. -mondta Zodilenc
Hellergaahl egy mosollyal jelezte az elégedettségét. Felállt a székből, és mielőtt eltűnt volna, megszólította Demetriust.
-Az estének vége, sürgősen vegyél magadra valamit! -förmedt rá a Démonra
Zodilenc csak mosolygott magában, és összepakolta azt a rakat előtte fekvő papírt.
..Az Égben..
Arcan kinyitotta a szemét, és mikor meglátta Inferni szárnyát maga fölött, hatalmasat sóhajtva tűrt be a fekete tollak közé. Inferno egy halk dörmögéssel fejezte ki a tetszését, és mély levegőt vett.
-Szépséges jó reggelt! -mondta a Démon, de talán még álmában oldalra fordult, és magához ölelte az Angyalt. Arcan örült a reggeli szeretet rohamnak, de megpróbálta kiszabadítani magát.
-Mi a baj? -kérdezte ijedten Inferno
-Nincs semmi baj, csak vissza kellene mennünk a városba. -mondta Arcan
-Csak nem figyelték, hogy miért, és meddig jöttünk ki?
-Tudatlanságot némi tudást tükröz néha. -mosolygott a lány
A Démon is feltápászkodott, és megindultak a lefelé vezető úton. Mikor visszaértek a városba, Arcan rendezte Inferno ötletéből születő tartozásukat, és magában hatalmasakat nevetve gondolt vissza az estére.

 

Oldal: 60. Tervek
Történet Angyalokról, Démonokról, Szerelemről, Fényről, Sötétségről.. - © 2008 - 2024 - thenewgeneration.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat