Casmaron végzete

..Elindult az Ónix szoba irányába, és ahogyan mindig tette, és belépett az átjáróba. Nem volt a szobában az Angyalkirály, a láncok magányosan lógtak a trónja felett. Casmaron már éppen lépett volna kifelé, de meghallott és megérzett valami furcsát. A szobában iszonyatos bűz terjengett, és a földre lehulló könnycseppek visszhangja törte meg a csendet. Az Arkangyal soha nem tett volna olyat, ami most megfordult a fejében. Telfeihas nem volt ott, és Casmaron mérhetetlen kíváncsiságot érzett magában. Odasétált az Ónix trónhoz, és végigsimította a kezével. A trón hűvös hívogatásának nem tudott ellenállni, így lassan beleereszkedett a trónba. Kényelmesen ült ott néhány pillanatot, de akkor mérhetetlen fájdalmat kezdett érezni a hátában, és ebből tudta hogy jobb lesz ha feláll. A szoba sötétsége felé fordult, ahonnan iszonyatos bűz áradt a megvilágított tér felé. Casmaron egy földön fekvő gyertyáért nyúlt, és meggyújtotta. Elindult a sötétség felé, jobb kezével takarva az orrát, bal kezével pedig a gyertyát maga elé tartva. Lépkedett szépen lassan, és érezte hogy alvadt és friss vér keveréke áztatja lassanként át a cipőjét, és rothadó Angyaltollak úszkálnak a sötét egyvelegben. A gyertya fénye visszatükröződött valamiről, amit még Casmaron soha nem látott. Meglátta a Telfeihas által fogva tartott és megkínzott hajdani Angyal lányt, és egyszerűen ledöbbent. Odasietett hozzá, és megpróbálta leszedni róla a láncokat. A lány nem mozdult, egészen addig, amíg az Arkangyal véletlenül hozzáért a kezéhez. A lány, mint egy veszett Démon harapott Casmaron felé, és fehér gennyes szemeiből fekete folyadék tört fel. Hörögve visított rá az Angyalra, aki ettől hátraesett. Az egész testét beborította már a földön mocsárszerű állapotokat képező Angyali maradvány. Casmaron szíve oly hevesen vert mint még életében soha, felugrott, és próbált volna kirohanni a szobából, de ekkor gyertyájának fénye kialudt. A teljes sötétség vette őt körül, ahol egykoron trón, és ablak volt, most rejtelmes mély zúgás, és Árnyak tengere. Próbált az átjáró irányába haladni, de valaki megragadta a vállát, és belemart a hátába. Hátrafordult, de senkit nem látott maga előtt. A szíve őrületesen vert, és nagyon félt. Egész életében most rettegett a legjobban. Elviselhetetlen volt az árnyékok szaga, és Casmaron egyszerűen semmit nem látott. Rejtélyes jeges fuvallat járta át a szobát, és egy vörös fény jelent meg nagyjából a trón sejtett helye mellett. Camsaron a fény felé indult, de mire odaért volna, összeesett. Érezte ahogyan a hátából vér tör fel, és iszonyatos égető fájdalom járta át egész testében. Hirtelen felgyúltak a fények a trón körül, és az ablak is újra megvilágította a teret. Casmaron felnézett, és Telfeihast látta maga előtt.
-Uram, én .. -kezdte volna Casmaron
-Elárultál engem. Ennyit ért a hűséged, és ennyit ért mindaz, mit mondtál nekem. -mondta Telfeihas -A lány akit láttál, megsebezte a hátadat. Nem fogsz Démonná változni, olyan leszel mint ő...

 

Oldal: 55. Casmaron végzete
Történet Angyalokról, Démonokról, Szerelemről, Fényről, Sötétségről.. - © 2008 - 2024 - thenewgeneration.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat