Menekülés

..Remegve nézte a Démont, és egyszerűen nem értette mi történik. Inferno nem nyitotta ki fekete szemeit, látszott rajta hogy fáradt, hatalmas és meggondolatlan dolgot tett. Ha egy Démon elveszíti a lelkét, akkor eltűnik minden ereje eltűnik, és a Démoniságának utolsó cseppjei is eltűnnek. Ott ültek egymással szemben a véres mezőn órákon át. Csendes és sötét volt a hely, az egyetlen dolog ami fényt adott az a Hold volt, de ő siratta az elesetteket. Arcan mozgást hallott Inferno mögül, de egyenlőre távol tőlük. Fényt nem látott, ezért nem is gondolta volna hogy a Démonok tértek vissza. Mikor az első vörös fények megjelentek, akkor lábra állt és el akart futni, de nem akarta otthagyni a mostanra teljesen átalakult Infernot. A Démonok szemében mindenki ellenség, akinek fehér a szárnya. Próbálta valahogyan megbökni a Démont hogy magához térjen, de nem reagált semmi fizikai dologra. Arcan a háta mögé lépett, és végigsimította a szárnyai közti érzékeny részt. Inferno felhörgött a fájdalomtól, és gyorsan megfordult. Meglátta a feléjük közeledő Démonokat, és tudta ha azok észreveszik Arcant akkor meg fogják ölni. A lelke nélkül nem képes harcolni, ráadásul a szárnyai is fehérek, tehát az ő élete is veszélyben forgott. Arcan nem volt képes sem repülni, sem futni nem tudott. Inferno összeszedte maradék fizikai erejét, felkapta az Angyalt és elkezdett rohanni a mező másik oldala felé, arra a részre ahol a legsűrűbben nőttek a fák.
-Ha egész éjjel megyünk, akkor elérünk egy védett várost. Oda már nem mernek követni minket. - mondta halkan, lágy mély hangon Inferno
-Így nem mutatkozhatunk. Állj meg! -csengett fel Arcan gyönyörű, de ijedt hangja az éjszakai erdőben
Az Angyal elővett egy kristályt, és a Démon kezébe nyomta. A Démonnak egyik pillanatról a másikra eltűntek a szárnyai, karjai emberibbek és gyengébbek lettek. Arcan bőre csillogó fehérről sokkal élettel telibb és emberibb lett, és az ő szárnyai sem látszódtak már. A Démonok közeledtek, ezért Inferno egy szó nélkül kapta volna fel a lányt, de az ráütött a kezére.
-Már nem vagyok annyira gyenge!
-Te érzed..
S tovább haladtak a város irányába. Egy idő után a fák egyre ritkultak, s víz illata lengte be a levegőt.
-Nem akarok bízni benned. Vissza akarok térni az Égbe. -jelentette ki Arcan futás közben
-Harcolni még nem tudsz, így nincs más választásod. -Inferno nem nézett a lányra, mert ahogy az emberek közelébe értek Arcan bőre egyre fényesebb lett.
A város csendes volt, ők mit sem tudtak a harcról ami órákkal ezelőtt zajlott le a biztonságukért. Arcan és Inferno beértek a házak közé, és megpihentek. Nilla egy hosszú fekete hajú parasztlány volt, aki kint üldögélt egy fa ágán az éjszakában. Észrevette az épület mögötti mozgolódást, és a furcsa fújtatást. Odalopózott, és átlesett a deszkák között..

 

Oldal: 4. Menekülés
Történet Angyalokról, Démonokról, Szerelemről, Fényről, Sötétségről.. - © 2008 - 2024 - thenewgeneration.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat